Már hónapok óta szerelmes vagyok egy játékba. Ez a játék a Dragon Age. <3 Én nem igazán szerepjátékoztam ezelőtt, csak Spore-al, Simssel, Heroesal, Civilizationnel, Hsel nyomultam meg na jó tinédzser koromban még amikor egy pasim belevitt voltam 3hónapig WOWban a healere, tehát nem mondanám magam egy tapasztalt rpg jtékosnak. Emellett élőben mondjuk beleszerettem a hazai D&D-be a M.á.g.u.s.-ba és mindent imádok ami fantasy vagy sci-fi szóval abszolút rajongó vagyok viszont.
Annyira fantasztikus a sztorija és annyira jó játék, hogy azóta is mindenkinek ajánlom, mert nem tudom hogyan tud enélkül bárki élni.
Szóval ha valaki eddig hezitált volna, hogy kipróbálja, ne tegye. Akkor is ha fél ezektől a komolyabb játékoktól, mert eddig nem próbálta ki, nyugodtan tegye. Szigorúan nem kalóz verzióval, mert ha megveszed végigviheted az összes részt a te karaktered életútjával (arról nem is beszélve, hogyha kiegekkel együtt veszed meg akkor a kiegek akkorák, hogy kb még egy játéknyit kitesznek és olyan sztori-kiegészítések vannak benne, hogy én volt, hogy percekig ültem azt kiáltozva, hogy "BAZDM*G, BAZDM*G, BAZDM*G!!4444"). Eddig 3 része van és nem drága akkor sem ha extramegaaranyultimét kiadásban vásárlod meg.
Mostanában ezek a minták nagyon bejönnek főleg most, hogy irodai feelinget keresek. Tudom, elég mainstream a stílusom, de hát ez van, tetszik ami tetszik.
Mondanom se kell, hogy mennyire utálok mindent kövéren. Öltözködni, vásárolni, enni. Annyi dolgot megutáltatott velem, hogy az hihetetlen. Nem élvezem már ezeket. Amikor a sírás kerülget, mert lassan egy normális boltban sem találok gatyát és egyből a legnagyobb méret után kell nyúlnom vagy amikor régi érzésként egy kis izgalom és őrület fut a fejembe amikor meglátok egy ruhát ami iszonyatosan bejön, aztán elfordulok, mert tudom, hogy ha rám is jönne úgy néznék ki, mint egy sonkatekercs. Amikor látom, hogy valaki mennyire élvezi, hogy eszik én meg magamra kell, hogy szóljak naponta 2x kényszerből, hogy leüljek és szánjak rá 10 percet, hogy egyek.
Szinte üvölteném néha amikor rámnéznek, hogy "Én nem mindig voltam kövér! Nem csak én tehetek róla! Nem tudok már mit tenni!" De még én magam is tudom, hogy ennek fele hazugság, mert megpróbálhatnék az árral szembe menni, a génjeimmel, a betegségemmel. Egyszerűen csak belefáradtam amikor nem láttam semmi eredményét. Feladtam.
Amikor határidőnaplót tartasz (amit szerintem minden felnőttnek kötelező lenne egyébként, de ez csak a személyes hülyeségem) és tervezel és felírod és kezd a nyakadba szakadni minden akkor jössz rá, hogy valójában mennyire kevés egy nap, egy hét, egy hónap.
Most pl ki kellett vennem októberben a péntekeket, mert egyszerűen hozzá se tudtam nyúlni nyár óta a szakdogámhoz, pedig lassan a záróvizsgatételsor is kijön. Munkából rohanok suliba, rohanok edzeni, rohanok bevásárolni, rohanok haza tanulni, rohanok orvoshoz aztán hétvégén ennek van szülinapja ahhoz kell menni családozni és csak jajj. Hiszek benne, hogy könnyebb egyébként felelősséget vállalnom az egyetemi teendőimért mióta teljes állásban dolgozom. Valami bekattant. Valami bekattant és megfordult és megcsavarodott bennem és amikor hazaérek ezerszer több erővel vágok bele egy-egy fejezetbe és feladatba, mint mikor itthon ücsörögtem egész nap. Lelki szemeim előtt látom, hogy üvegkeretbe teszem azt az egyszem papírt a nappali közepébe és a haverjaim nézegetik és megpaskolnak aztán lenyomnak 20felest a torkomon, hogy megünnepeljenek.
Találtam amúgy egy német magántanárnőt, aki átlagos áron dolgozik és tök profi, felkészült és még jó fej is, szóval elég szerencsés vagyok szerintem. Bár lehet túl komolyan vette amikor azt mondtam, hogy "Rekordidő alatt le kell nyelvizsgáznom és terheljen le amennyire tud én megcsinálok bármit csak legyen meg ez a sz*r." tekintve, hogy most állok neki a 40oldalnyi házifeladatnak és 20oldalnyi szónak amit feladott. Nade, tudjátok... pálma meg a növés.
Emlékszem, hogy ilyenekre buliztam tizenévesen már akkor amikor még be sem engedtek a diszkóba. Jujuj, kemény voltam, mint a kád széle, mert tudjátok.. lázadni azt kellett nagyon. Ha meghallok egy-egy ilyen zenét eszembe jut milyen ember voltam akkor és ma már magamra sem ismernék. Fogalmam sincs hogyan nőttem fel és lettem az aki. Néha még mindig kapaszkodom bele és szeretem azt hinni, hogy egy zavaros tinédzser vagyok, de aztán a tükörbe nézek és nem Őt látom már. Körülnézek és nem az apró szobát látom már ahol sírva aludtam el. Körbenézek, de már nem a mérgező családomat látom. Fellépcsőzöm a metróból és már nem a barátaimmal pacsizok hanem megkérdezem a főnököt mikor beérkeztem, hogy mik az aznapi feladataim. Felnőttem és túléltem.
Imádom az amatőrszagú, újszerű sorozatokat Netflixen, néha kell ilyeneket is néznie az embereknek nem csak a népszerű, nagy költségvetésű, tapasztalt színészekkel teli sorozatokat. Sokszor ezek a kis sorozatok egyébként jobban meglepnek és természetesebbek. Nah a Netflix pont egy ilyet dobott ki most is Greenhouse Academy néven. Hangulatban egyébként az új Degrassi sorozathoz tudnám hasonlítani, mert itt is fiatalokról van szó egy középiskolában modern kütyükkel, de hálistennek itt máson van a hangsúly. Míg a Degrassi Giminél a 21.századi közösségi médián és rasszizmuson van a hangsúly addig itt egy jól megírt történetszállal találkozhatunk. Az első évad 12részes és remélem megújítják, az évad alatt többször is megtudott lepni a sorozat a történetét illetően ami nagyon jó, nem fog unatkozni aki elkezdeni nézni. Ami furcsa lehet, hogy fiatal tinikről van szó, de mivel a sorozat nem egy Skins-szerű reality check-re ment rá hanem inkább amolyan féligmeddig gyerekkel nézhetős tinisorozatba, ezért nem igen van benne cigi, pia, szex. Ez ugyanakkor még nagyobb +++ szerintem, mert megmutatja, hogy egy jó történethez és sorozathoz nem esszenciálisak ezek az elemek, kellemes felüdülés ha az ember belegondol. A szereplőket jól alakítják egyébként, szerintem végre kb egykorú színészek alakítják őket és nincsenek agyonsminkelve és nem mindenki szép és okos, engem már fárasztanak azok a sztorik amik erre a valóságban nem létező tökéletességre mennek rá.
Íme az egyetlen angol trailer ami elérhető (Netflixen van egy bővebb, de asszem csak németül van fenn youtubeon)
AJÁNLOM AZ OLDALT
