2017.05.22. 09:47, Juci
Sokkal jobban meg kell dolgozni a kapcsolatotokért
Jó, rendben, perszeeee, ez az idő előrehaladtával minden kapcsolatra igaz. Azonban amikor az életteretek elválaszthatatlanná válik számos új akadály felbukkan és a régi problémáitok (ha vannak ilyenek, amiket nem oldottatok meg) azok még erősebb vitákká tudnak válni. Ha tudatosan szeretnél jó partnere lenni a párodnak akkor pedig erőt kell venned magadon és odafigyelned és mérlegelned mikor mennyit teszel meg érte.
A különbségek ordítanak
Én egyetemista vagyok, aki az egyetem javarészt végigdolgozta, de vannak olyan időszakok amikor nem melózok, most is épp ezt élem, pár hónap múlva pedig megint vállalni fogok egy gyakornokságot. Ő - velem ellentétben - a másik vonalt képviseli, egyetem helyett dolgozni kezdett és már 5. éve él a munka világában. Bevallom, hogy néha veszekszünk is emiatt. Néha nehéz egymást megérteni és odafigyelni mire van szüksége a másiknak! Nekem nagyon sok szabadidőm van, ezért állandóan kimozdulnék, és persze mindenből a legolcsóbbat veszem meg ha tehetem. Ő hozzászokott ahhoz, hogy magasabbak az igényei és a munkája nagyon stresszes, ezért Ő több időt szeretne pihenésre szánni. Mióta összeköltöztünk ez a pont ahol súrlódunk még egyértelműbbé vált, de persze tisztában vagyok vele, hogy csak ideiglenes az egész. Fél évem van még az egyetemen, utána pedig külföldön szeretnék önkénteskedni pár hónapot és ezután a munka világa vár rám is. Biztos vagyok benne, hogy teljes állás mellett nem fogok annyit pattogni, mint most, ha-ha. Lényeg, hogyha vannak olyan pontok ahol pl. ahogy nálunk is valamilyen életkörülményetek miatt nem értetek mindig egyet (ami természetes, mindenkinél van ilyen!) akkor arra különösen figyeljetek oda, fektessetek le határokat és ami a legfontosabb: beszéljétek meg.
A pénzkérdés
Hú, fura kérdés. 2 éve vagyunk együtt, de nem jegyeztek még el, mégis együtt élünk fiatal párként. Közöskassza? Mi van ha valaki többet keres? Mit engedhettek meg magatoknak? Elmentek vásárolni és feleztek, vagy valaki vásárol a másik pedig fizeti a felét? Bedobtok mindent a közösbe? Le kell ülni megbeszélni ezt is. Mi arra jutottunk, hogy én nem szerettem volna közösködni (mivel kínosnak tartom, hogy kevesebbet keresek diákként) ezért felezzük a vásárlásokat és mindig megbeszéljük, hogy kb mire van szükség és mennyi lesz és igazából hozzám igazodunk legtöbbször, hogy én mikor tudom kifizetni. Nem a legideálisabb, de azt tapasztaltam, hogy ez beválik amíg nem lépünk egy következő szintre, ha pedig megtesszük majd húúú az egy egészen más kihívás lesz.
Az áldozatok: kompromisszum
Természetesen szíved szerelméért és a csodálatos felemelő közös életetekért semmilyen közös megállapodás sem butaság, és mindig rá kell venned magad (és néha őt is), hogy alkalmazzátok. A valóságban azért ez sokkal nehezebb, a mai napig morcos vagyok, hogy nem készülödhetek reggel úgy ahogy akarok (felkelek egy órával hamarabb, reggelizek, kávézom, a zenét 200%ra kapcsolva táncikálva), mert ő felébredne hamarabb és különben is utálná a zeném. Oké, most röhögtök biztos vagyok benne, hogy ez a legnagyobb problémám, de mindenkinek vannak olyan apróságok az életében amik rutinná váltak és fel kell adnia ha arról van szó. Ő is 100 meg 1000 ilyenről lemondott, biztos vagyok benne. Aki viszont azt mondja, hogy a kompromisszum mókás és könnyű egy hazudós utolsó senkiházi akinek nem szabad hinni.
Együttéltek, de csak éltek többnyire
Azt vettem észre, hogy olyan mintha kevesebb időt töltenénk együtt mióta összeköltöztünk. Tisztában vagyok benne mennyire abszúrdnak hangzik, de az igazság az, hogy sok időt vagyunk egy légtérben, de sokkal kevesebb időnk van egymásra. Ez problémás, figyelni kell rá, hogy akkor is elmenjünk randizni vagy próbáljuk apróságokkal feldobni egymást amikor már a hátunkon jön ki a tőrödés. Mielőtt összeköltöztünk meg volt fixen kb, hogy mondjuk minden 2. vagy 3. napon csak egymással foglalkozunk este, a hétvégéket pedig azzal töltöttünk többnyire amivel csak akartuk. Elmentünk kirándulni, haverozni, bulizni, punnyadni, akármi. Mióta összeköltöztünk tudjátok, hogy néz ki a közös naptárunk? Május van és ebben az évben ez kb a 4.szabad hétvégénk amiről mi döntöttünk, hogy hogyan szeretnénk tölteni, de ez csak egy aktuális csoda, mert vizsgaidőszakom van.
Rokonlátogatás, rokonlátogatás, rokonlátogatás
Esküszöm mielőtt összeköltöztünk nem volt ennyi. Vagy a többségére egyedül mentünk. De most kb mindegyikre együtt megyünk és valakinek a valakijénél mindig van valami. Nagyszülők, szülők, keresztszőlük, tesók, nálam ráadásul 2 család van, mivel a szüleim elváltak, hát ne tudjátok meg mi van karácsonykor...
Jön már a gyerek? Eljegyeztek már?
Kedvencem, bármikor megkeresem a barátnőimet azzal, hogy híreim vannak mindig azt hiszik, hogy megtörtént a nagy dolog és vagy terhes lettem vagy eljegyeztek és végre kaphatnak valami undorító ribancos ruhát az esküvőmhöz. Bolondok, úgyis csúnya ruhát kapnak.
Vendéglátó szerep
Párszor megesett már, hogy belecsöppentem, de az egészen más amikor éppen 4 féle kajád úszik a konyhában miközben próbálsz mosogatni és nem bebaszni a pálinkától amit állandóan öntögetnek neked miközben a 3. sztorit hallgatod végig az urologusnál történtekről. Tanulság: aranyat ér ha a párod besegít, mert egyszerre senkisem tud főzni, takarítani és még a társaságot is szórakoztatni.
Férfi a háznál
Számomra aki egy lánygyermek aki egy egyedüálló anyuka mellett nőtt fel ne tudjátok meg mekkora újdonság volt rájönni milyen egy férfi egy háznál. Összeköltöztünk és szószerint kb az 5. percben azon volt, hogy átnézze jól működik-e az összes fiók a szekrényekben és kicserélje az összes izzót takarékosra. (Amíg anyukámmal laktam egy dolog tartotta egyben a házat: ducktape. Szerintem a mai napig nincs egy csavarhúzó abban a lakásban.)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, az általános igazság az, hogy mindenféle fura dologra rájöttök egymással kapcsolatban, de az egyik legfontosabb az, hogy ez tényleg az ultimate teszt, hogy mennyire illetek össze egy életre.