Amikor elkezdtem bejegyz�seket �rni a blogra arra gondoltam, hogy csak olyan gondolatokat szeretn�k megosztani ami elgondolkodtatja az embereket a saj�t �let�kr�l �s tal�n egyfajta megold�st is k�n�l az aktu�lis t�m�r�l. Most azonban azt hiszem megosztok egy gondolatmenetet aminek m�g nem l�tom a megold�s�t �n magam sem.

Kil�pve a k�z�psulib�l �s jobban belel�tva m�s emberek �let�be (munkat�rsak, p�rod, bar�taid csal�di �let�be) - ezut�n az ember akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy � hogyan lett felnevelve. 

Az ember gyerekkor�ban h�sk�nt tekint a sz�leire, �k azok akik minden rosszat el�znek az �letb�l, akikhez mindig lehet fordulni �s akiknek mindig van v�lasza. Amikor feln� az ember akkor viszont r�j�n, hogy a sz�l�k nem valami n�pszer� mese f�szerepl�i, hanem h�sv�r emberek akik igen is hib�ztak az �let�kben nem is egyszer. �s csal�d�st fognak okozni! El�bb-ut�bb csal�d�st fognak okozni, �s te pedig sz�tlanul fogsz ott �llni �s nyitod a sz�d, de nem j�n ki semmi. 

Hogyan lehet egy�ltal�n hat�konyan kommunik�lni vel�k? Annyiszor l�tom, hogy nem tudj�k megbesz�lni az emberek �let�knek fontos g�cpontait a sz�leikkel, mert nem tal�lj�k meg a k�z�s hangot hozz�. �n is ilyen helyzetben vagyok.

Amikor nekit�madn�k el�t�rnek az eml�kek arr�l, hogy mennyire neh�z volt felnevelnie �s mennyi akad�lyt k�zd�tt le az�rt, hogy �n �ljek, a m�sik pillanatban pedig r�mesik a terhe a hib�inak �s r�sz�ll a v�llamra a csal�d�s �s f�jdalom amit okozott. �n abban hiszek, hogy a v�ltozni nagyon kevesen tudnak �s nagyon kev�s dologban. De k�sz vagyok-e elfogadni, hogy a sz�leim nem fognak m�r v�ltozni a hozz��ll�sukban, viselked�s�kben, szem�lyis�g�kben? Ohh nem, egy�ltal�n nem.

Nem tudom, hogy valaha bele tudok-e nyugodni a sebekbe amiket okoztak. Bele lehet egy�ltal�n valaha? 

Vajon 30 �v m�lva az �n gyermekem is ezen fog gondolkodni vagy meg fogom tudom �llni, hogy ugyanazokat a hib�kat elk�vessem?