A legnagyobb akadályok a legjelentősebb változásokhoz a legkisebb részletekben bújnak el. 

Életmódváltásban vagyok (istenem, de sz*r leírni ezt a szót, annyira túlhasználják és általánosítják és megkönnyítik a bulvárok címlapján és annyiszor látni már, hogy azt hiszed olyan, mint nem tudom, a nyári szellő). A valóságban azt hiszem életem egyik legnehezebb kihívása ami éveken keresztül fog végigkísérni és jelenleg rengeteg fájdalmat és lemondást okoz nekem. 

A betegségem miatt a fogyókúrám nehezebben indul be, (értsd: egy egészséges ember átalában 3-5kg-től szabadul meg havonta, de ez tényleg általánosítás, nálam ehhez akár fél év is kell) a közérzetem pedig pont amiatt (mert több évig el lett hanyagolva az összes vészkiáltás amit nem ismertem fel időben) egy béka segge alatt van és lesz is szerintem még több hónapig amíg normalizálódik valamennyire (de ismétlem, évek mire szerintem kiegyensúlyozottá válok).

Mit értek ezalatt? Ma sírtam mert reflexből megittam véletlenül egy kávét és elfelejtettem, hogy nem szabadott volna. Komolyan, reggel kómásan felkeltem és már kortyoltam a kávét mire hirtelen letettem és ránéztem magamra, hogy "már megint mi a f*szt csinálsz b*meg?" aztán letettem és elmentem reggelit csinálni, gondosan számolgatva mennyi makronak kell benne lennie. Aztán majdnem elsírtam magam megint, mert eszembejutottak az ismerőseim akik soha büdös életükben nem emeltek meg 10kg-ot és naponta 15x esznek csupa zsíros kaját és úgy néznek ki a mai napig mintha egy címlapról léptek volna le. Aztán elkezdtem ostorozni magam, amiért erre gondolok, hiszen milyen kurva hiú és önző vagyok amiért labilis vagyok és hova tűnt az önbizalmam egyébként is, nem lehetek ennyire felszínes, amikor van egy szerető párom és támogató barátaim. Aha. Bár ily egyszerű lenne. 

Dolgoztatok már olyan dolgon aminek csak évek múlva láttátok meg igazi gyümölcsét? De kajak. Hogy a fenébe tettétek? Honnan veszik az erőt ezek az emberek? Honnan veszik a türelmet, a megértést? 

Jelenleg a diétás oldalakon lévő diétázást népszerűsítő lányok képei a kedvenceim az életben. Mi a p*csáért vigyorogsz b*zdmeg? Azon, hogy tudod kívülről egy zöldség ch értékét vagy, hogy már megint elfelejtetted magaddal vinni a bevásárlásba a táblázatot és ezért megint nem vágod, hogy melyik zöldségnek mennyi a fehérjetartalma? Esetleg azon, hogy leülsz a leendő anyós asztalához és végignézed ahogy mindenki rántott húst eszik te meg elképzeled hogyan élnek a fényevők??? 

Nesze, diétás rage poszt. Lesz még egy pár. Akiben hasonló érzések vannak nyugodtan leírhatná, hogy ne érezzem magam a legőrültebb és instabilabb embernek a világon.