Ez egy tényleg igazán hosszú történet azt kell mondjam. Halogatom is egy pár hónapja, pedig megfogadtam, hogy a blogomnak szerves részét fogja képezni a küzdelmem a betegségemmel. Ha egyáltalán mondható betegségnek. Nevezzük egy elb*szott állapotnak ami megkeseríti rengeteg ember életét. Azért tartom fontosnak, hogy írjak róla, mert jelenleg egy magyar blog ill. hivatalos forrás ill. szervezet nem foglalkozik a problémával, pedig egyre több esetet regisztrálnak. 

A történetem ott kezdődött, hogy 5 évvel ezelőtt iszonyatos migréneim voltak. Visszanézve ez lehetett az első jel, de akkor még senki sem gondolt ilyesmire. Szóval mindennapos fejfájásaim voltak amikortól felkeltem addig ameddig el nem aludtam. Ez kb fél évig tartott és életem legfájdalmasabb időszaka volt. Bárhová mentem rámondták, hogy ez stressz, csináltattunk CT-t, de semmit nem mutatott ki... Végül elmentem akupunktúrára (amiben nagyon kételkedtem, hogy eredményes lesz) és végül ritkultak a fejfájásaim. Az orvosoktól akkor elfordultunk, mert nyugtatózni akartak, amit megpróbáltam, de tönkretett, ezért eltettem 2 hónap után. 

Sosem voltam az a vékony lány, utoljára a menstruációm előtt lehetett átlagos súlyom. Utána szépen fokozatosan elkezdtem kerekedni, de nem voltam kövér egyáltalán. Az egyetemig kb 55 kg körül mozgott a súlyom ami a 153 centimhez szerintem elég volt. Az egyetemen (tehát 3 évvel ezelőtt) kezdődtek el a tüneteim igazából. Akárhogy diétáztam, akárhogy mozogtam, nem ment le a súlyom. Mindent kipróbáltam. Amikor nem ment úgymond értelmes diétákkal akkor elkezdtem éheztetni magam. Akkor sem ment le. Abba is hagytam hamar, mert volt egy közeli ismerősöm aki anorexiás lett és életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Butaság volt, de a női hiúság és kritika önmagunkkal szemben a legveszélyesebb dolog amivel valaha szembeszállhatsz. Tehát nemhogy nem tudtam fogyni, elkezdtem még jobban elhízni. A tüneteim erősödtek: fáradékony voltam (olyan mint aki 12órát dolgozott a földeken, pedig közöm nem volt efféle munkához, egyszerűen leültem valahová és éreztem, hogy csukódik le a szemem, hogy merül el az agyam már, munkahelyen is kellemetlen volt, étkezések után rosszabb), álmos voltam állandóan, nem lehetett terhelni egyáltalán (már egy nagyobb lépcső vagy cipekedés kikészített), hőhullámaim voltak, szédültem állandóan, a bőröm kezelhetetlen lett (gyulladt pattanások fedik a fejbőrőmet, hátamat, mellkasomat, sosem volt ilyen problémám), hullik a hajam, a koncentrációs képességem iszonyatósan megromlott, boldog és kiegyensúlyozott életem van mégis idegileg labilis lettem. 20kiló +nál tartok most és úgy híztam el, mint egy terhes nő. A hasam olyan mintha állandóan puffadt lenne, pedig egyáltalán nem étkezem úgy, hogy ennek meg kellett volna történnie. 

3 évig szenvedtem. "Biztos rosszul csinálom, nem értek ehhez." "Nézek egy másik diétát, ez nekem nem működik". "Biztos nem csinálom elég keményen." Biztos nem edzem eleget." 3 év után jutottam el odáig, hogy kértem egy hormonpanelt. A prolaktinom 1100 körül mozog. Rám nézett az endokrinologus amikor meghallotta a számot, levette a szemüvegét: " Csodálkozom, hogy menstruálsz még." Kiderült, hogy amit megéltem az mind azért történt, mert a hormonjaim nem is ismerik az egyensúlyt. A Drnő szerint ha fejen állnék és fényevővé válnék akkor sem tudnék fogyni. Ezt azért 20 kiló túlsúllyal egy 22 éves fiatal lánynak igazán biztató hallani hozzátenném. NEM. 

Felírtak egy gyógyszert ami egy bazierős hormongyógyszer igazából (egyébként összesen 2 gyógyszer van itthon amivel kezelhető ez az állapot) aminek Bromocryptin a neve. Az enyhébb mellékhatások közé tartozik a szédülés, látásromlás a nehezebb amikor felébredek éjjel arra, hogy sugárban hányok. Jepp. Több évig kell szedni általában. Legalább nem drága, gondolom ennek örülhetek.

Elküldtek egy mr-re amire kb 2 hét múlva megyek. A prolaktint az agyalapi mirigy termeli (és még sok mást is csinál) és az, hogy ennyire túltermelek azt jelentheti, hogy akár egy jóindulatú daganat is növekedhet épp a fejemben. Szintén nem megnyugtató. De ha nem az van ott, akkor nem tudják megmondani miért magasak az értékeim. Ez sem megnyugtató.

Akkor tudod, hogy nagy a gáz amikor nézel az orvosaidra és szüleidre és megkérdezed, hogy "Jó, de mi történik ha találtak ott valamit?" és nem válaszolnak rá. Persze megkaptam, hogy legyek pozítiv és nem szabad ezekre gondolni, de én csak erre tudok gondolni és arra, hogy elmentem egy orvoshoz azzal, hogy "Hé, nem tudok fogyni" és ebből az lett, hogy nézzük meg van-e a fejemben egy daganat. Persze, jóindulatú és az internetes tudásom szerint valószínűleg kezelhető gyógyszerrel, ha nem nos akkor arról később beszélek, hogy akkor mi történik. 

Finoman jelezte a Drnőm, hogy reméli nem gondolkozom most gyermekvállalásban. Ez sem sugall sok jót, ha valakinek tartósan magas a prolaktin szintje akkor sokszor meg sem fogan a babóca és ha mégis, nos sokan elvesztik az első pár hónapban. Amikor erről olvastam először azt sem tudtam mit gondoljak. Én erre nem gondoltam. Volt egy tervem: egyetem, munka és házasság aztán gyerek. Ez úgy 27éves korom körül. Szóval 22 évesen egyáltalán nem gondoltam abba bele, hogy én gyereket vállaljak most, mert azt mindig a jövőbe helyeztem, hogy "majd az ráér". De most belegondoltam. Én, anyaként. Én, anyaként, miután lehet, hogy több 100ezret ki kell fizetnünk lombikra. Én, anyaként, miután átéltem 2-3vetélést. (Vannak lombikos ismerőseim és női ágon nálunk minden nő vetélt el életében legalább 2x. Tudom miről beszélek amikor az esélyeimről beszélek.) 

Túl sok ez ilyen fiatalon. És mégis: örülhetek, hogy most derült rá fény, nem akkor amikor már nem volt mensim és nem jött össze a gyerek, mert így sokkal több esélyem van meggyógyulni. 

Erről jut eszembe: ezért veszélyes fogamzásgátló tabit szedni lányok, ne tegyétek. Nagyon sok más opció van már. Én nem tettem és ez volt a szerencsém. Ha szeditek az automatikusan egyensúlyba teszi a hormonjaitokat, de ez csak a felszín. Ha van probléma a szervezetekben, nem fogja kimutatni a vérvétel, csak ha abbahagyjátok. Ezért megy el a mensitek és sokak ezért lesznek meddők miután 10év múlva először meglátják az igazi eredményeiket. A másik legveszélyesebb hormonbetegséget a PCO-t sok olyan nőnél diagnosztizálták akik olyan fogamzásgátlót szedtek amit 30év után vontak be (kb 5-10éve történt). Amit ti szedtek mióta létezik? 10éve? Vannak kutatások arra, hogy mi történik a nőkkel miután 5-10-15-20 évig ezt szedték? Valszeg nincs. Érdemes ezeket átgondolni és rendszeresen (évente!) járni szűrésre és labort csináltatni. Ha valami, hát ez maradjon meg bennetek. 

Az állapotomról fogok még írni sokat, mert lelkileg nagyon megvisel. Az új külsőm miatt teljesen elvesztettem a önbizalmamat és önmagamat.