A diploma megszerzése egyfajta gáttá is vált az életemben. Képtelen vagyok elereszteni magam és leengedni a figyelmem. Évek óta. Tudjátok mit tesz ez az emberrel? Ezért szoktam mondani, hogy lelkileg össze tudja roppantani az embert az egyetem. 

Játszom pár órát a gépen és eszembe jut a sok kötelesség és felelősség és teendő és abba kell hagynom, mert képtelen vagyok folytatni azután. 

Megnézek pár videót arról, hogy milyen jópofa módokon lehet itthon növényeket termeszteni akár panelban is szépen, aztán eszembejut, hogy amíg albérletben élek és nincs stabil életvitelem és ennél sokkal fontosabb dolgaim vannak - egyszóval nem termesztek növényeket.

Beszélgetünk a haverokkal arról, hogy a párom az elkövetkezendő időkben lehet, hogy megkér. De tudom, hogy nem következhet be ez a szakasz az életünkben amíg le nem diplomázom (már beszéltünk róla régebben, hogy nyilván akkor tesszük meg a következő lépést ha mindketten teljes állásban dolgozunk), szóval elhessegetem a gondolatot. 

Elegem van a testemből és most, hogy a gyógyszert elméletileg letehetem (bár még nem mindenkitől szól ez a visszajelzés) elméletileg le kell, hogy tudjak fogyni. Amit alig várok és annyira szívesen nekikezdenék és már így is sokat javítottam a kajálásomon az elmúlt pár hétben, de akkor sem tudom elkötelezni magam teljesen mellette amíg nincs időm eljárni edzeni és főzni magunkra. Amire a suli miatt nincs időm. Újabb dolog amit nem csinálhatok amíg le nem zárom ezt. 

Ha eszembe jut bármilyen kérés vagy komolyabb beszélgetés amit apukámmal ejtenék eszembejut, hogy nem vesz még mindig komolyan, mert nem raktam le neki az asztalra a diplomám. 

És most is, amikor írom ezt a panaszlevelet magamnak ostromolja folyamatosan, mint egy falat, az agyamat a gondolattömeg, hogy ehelyett is tanulhatnék és készülhetnék és foglalkozhatnék a felelősségeimmel. Nem igazán tudom elmagyarázni, de olyan mintha az életemre valaki tett volna egy hatalmas STOP táblát és bármi amit élvezek a túloldalán van. 

Meg fogok bolondulni, ha még nem tettem. 

Új dizimizi is van ám, amolyan hibáskészletes csapongó, mint amilyen én mostanában. Szeretem ha tükrözi a blog az érzéseimet.